Bár L. Ron Hubbard a szó legszigorúbb értelmében sohasem tartotta magát hivatásos zenésznek, zenei téren elért eredményei semmiképpen sem nevezhetők jelentéktelennek. Az 1930-as években rádiós balladaénekes volt, egy olyan helyet fenntartva, amelyet később Arthur Godfrey, a híres amerikai rádiós szórakoztató művész töltött be, és folytatta a komponálást, valamint előadást élete hátralevő részében is.

A 70-es években számos előadócsoportot szervezett, képzett és végezte hangszerelésüket. Ebből a munkásságából származik jó néhány kulcsfontosságú megfigyelése, beleértve elemzéseit is a következő műfajokkal kapcsolatban: country, western, flamenco, a hagyományos keleti és még a rockzene is (amelyről helyesen megállapította, hogy egyre primitívebbé válik). L. Ron Hubbard e korszakbeli saját szerzeményei között figyelemre méltók a modern jazz, a reggae és a calypso invenciózus keverékei csakúgy, mint a hagyományos spanyol és a keleti formák modern feldolgozásai. Ugyancsak igen újító volt ismertetése arról, amit ő „Az arányosság törvényei a hangzásban” névvel illetett, azaz némileg eltérő hangszínű hasonló hangszerek alkalmazásáról az instrumentális törlés hosszú ideje gondot okozó problémájának legyőzésére, értve ezalatt azt, amikor az egyik hangszer hatástalanítja a másikat, tekintet nélkül a hangerőre. Bár a szakemberek különböző ellenszereket terveltek ki, valójában L. Ron Hubbard volt az első, aki egyrészt felboncolta a problémát, másrészt pedig meghatározta a megoldását. 

Zenei áttöréseinek végső kihatásai rendkívül lenyűgözőek voltak. Sőt – írta egy akkori kritikus –, L. Ron Hubbard megold egy „problémát, amit olyan zenészek, mint Buddy Rich és még Woody Herman sem voltak képesek” – azaz egy combo (három-hat tagú együttes) energiáját összpontosítani egy big bandben (tíznél több tagú együttes), ami olyan tett, mint az atom megszelídítése.

A következő L. Ron Hubbard zenei ajánlat képzeletgazdag és egyedi is volt: bestseller regényének, a Háború a Földön-nek a zenei felvétele. A találóan komputer dzsessz-ként leírt album volt az első, ami teljes mértékben felhasználta a komputerhangszerek adta lehetőségeket. A Háború a Földön album tizenhárom L. Ron Hubbard kompozíciót tartalmaz, melyeket a regény szereplői és jelentős eseményei inspiráltak. Az albumon hallhatóak továbbá a dzsessznagyság Chick Corea és a Rolling Stones volt billentyűse, Nicky Hopkins előadásai is.

Figyelembe véve a könyv erősen szatirikus hangvételét, L. Ron Hubbard következő műve, a Földi küldetés album megfelelően kemény rock hangfelvétel. Itt nem kisebb személy, mint a rocklegendának számító Edgar Winter is közreműködött. Az albumról megjelent szólólemez „Cry Out” (Kiálts) című dalát később a környezetvédők indulójukként használták a féktelen környezetszennyezés megállítására.

A legutolsó L. Ron Hubbard album, a The Road to Freedom, a szerző azon hitét tükrözi, hogy a zene egy csodálatos, egyetemleges nyelv. Ez esetben arra használja fel a zene nyelvezetét, hogy közöljön valamit azokból az alapvető igazságokból, amelyeket a Szcientológia tartalmaz – így ezt a munkát úgy tekinthetjük, mint egy Szcientológia stílusú vallásos zenét. A dalszövegeket nyolc nyelvre fordították le. Az albumon olyan Szcientológiát valló, szórakoztatóiparbeli művészek is közreműködtek, mint Chick Corea, John Travolta és Julia Migenes. A The Road to Freedom album végén szereplő, nagyon találóan „Thank You for Listening” című dalt maga L. Ron Hubbard énekli.